Blog

Bármennyire is szerettük volna tolni ezt az időpontot, kíméletlenül eljött a szeptember elseje. Olyan erővel robbant be, olyan tökéletes dramaturgiával érkezett, ahogy a legjobb rendező sem álmodhatta volna meg. Reggel óta szakad az eső, minden szürke, szomorú és ebben a színházi díszletben ballagnak a diákok a suli felé kicsit csatakos ünneplőben.  

Ez a nem túl vidám kezdet remek alapot szolgáltat arra, hogy minden diák nagyon sajnálja magát az elkövetkezendő hónapok megmérettetései, teendői, korán kelései, dolgozatai miatt. Ha sütne a nap, kicsit más megvilágításban lennének a dolgok, - szó szerint – bár akkor is ugyanaz az év várna mindenkire, mint az esős szeptemberi évkezdéskor.

Ezzel a kis bevezetővel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy minden körülmény:

• legyenek azok ilyen vagy olyan osztálytársak,
• jó vagy rossz tanárok,
• hideg vagy jó meleg tanterem,
• remek tanóra vagy igazán gáz 45 perc,
• finomságok vagy rossz kaják a büfében,
• A vagy B menü a menzán... 

mind, mind csak körülmények maradnak. Meg tudják nehezíteni a mindennapokat, tudnak kellemetlen hangulatot teremteni, de jó azzal szembesíteni magunkat, hogy minden a mi saját kezünkben van és minden diák maga irányítja a tudása megszerzését, hatékonyságát, akár esik az eső, akár hétágra süt a nap.

Szóval kedves diákok, imádott sportolóim, lelkes tanítványaim harcra fel! Okosan menjetek előre, bármi is az akadály, kifogások keresése nélkül. Sosem lesz a díszlet tökéletes, az életetek statisztái sem mindig a megfelelő emberek, de attól még a Ti kezetekben az irányítás a saját dolgaitokat illetően.

A mai nappal lezárultak a kötelező érettségi tantárgyak vizsgái. Holnap angol és majd pénteken német nyelv következik, ugyanabban a ritmusban, ahogy minden évben.

A ritmus ugyanaz egy középiskolai pedagógus számára, azonban érettségi – optimális esetben – csak egyszer van egy életben, így nem is lehet semmi sem ugyanaz, mint korábban.

Minden diák elképesztő drukkal áll neki ennek a néhány napnak és olyan mérföldkőnek tekinti, konkrétan a vállán is ezt a terhet, hogy szinte elviselhetetlen feszültség övezi az utolsó napokat minden érdeklődő családtag, segítő barát, telefonálgató nagymama, éppen rosszkor szembejövő szomszéd és persze önmaga számára is. De mire is ez az izgulás? Pont ugyanazt kell teljesíteni, mint 4-5 éven keresztül a középiskolában, pont ugyanazok a tanárok ülnek majd a bizottságban, akik a folyósón is szembejöttek, a padtársak se lesznek mások a vizsgák alatt, mint akik a büfében év közben betolakodtak... Egyszóval minden ismerős, megszokott, mindennapi. Ja nem!

Egyetlen faktor adja a stressz forrását: a kérdezhető tananyag mennyisége, mely akkora, hogy ha nem kértünk időben jegyzeteket a korábbi évfolyamoktól, ha nem jártunk plusz órákra, ne adj Isten nem figyeltünk 4-5 évig folyamatosan minden órán, akkor most igazán beindul a vészreakció az idegrendszerben. De hát ki figyelt itt 4 éven keresztül. Senki.

Na akkor nézzük, hogy hogyan lehet mégis jól szóbelizni majd júniusban.

1. Egyrészt van még több, mint 1 hónapod az anyag rendszerezésére, ha most nekiállsz, nem lesz ciki a feleteted.
2. Másrészt szóban jobban tudod javítani a mondandódat, ha ügyesen figyelsz a segítő reakciókra a szemben ülőktől – remélem vannak reakcióik.
3. Csak azt a ,,fiókot” nyisd ki a felkészülési időben, ami a Te tételedhez kapcsolódik. A többit töröld egy időre.
4. Ki lesznek készítve források, könyvek, melyekre támaszkodhatsz miközben felkészülsz. Ja nem úgy!
5. Úgy készíts vázlatot miután kihúztad a tételt, hogy bármi is legyen a tantárgy, először helyezd el az anyagban az altémát, történeti háttér, időszak, kor. Térj rá a konkrét kérdésre, alpontokkal, nyilakkal, következtetésekkel. A végén pedig összegezd a korábban elhangzottakat.
6. Minden könnyen olvasható legyen a vázlatodban, ne kelljen bogarászni a ronda írásodat a feletet közben.
7. Láttasd az összefüggéseket, ezt minden tanár szereti, hiszen ebből látszik igazán, hogy nem csak magoltál.
8. Használj választékos szókincset, mert minden tantárgynak megvannak a specifikus szavai, kifejezései. Ezeket nagyon szívesen hallják vissza a szemben ülők.
9. Az egyik legfontosabb, hogy csinos, alkalomhoz illő, de kényelmes ruhában érkezz a szóbelikre. Roppant kellemetlen, ha már kicsi az ing, mert utoljára a március 15-i ünnepségen volt rajtad, viszont azóta kondiztál a nyárra. Az is kínos, ha a felkészülési időben, szemben a tanárokkal a mini szoknyádban lehetetlen normálisan ülni. Ezekkel fölöslegesen hozod magad stresszes helyzetbe, szóval kerüld el.
10. Érkezz időben, de hagyd magad pánikoltatni a folyósón zajló párbeszédektől. Mindenki okosabb lesz, tuti többet tanult, mindent is tud, száz éve erre készült. Aki ismer, tudja, hogy erre mit mondanék: Jó, köszönjük! És tovább megyek.

Na hát ennyi, így hirtelen. Remélem, minden simán megy majd és elégedett leszel a teljesítményeddel. Ha van egy perced, a tanáraidnak ne felejtsd el megemlíteni, hogy hálás vagy a munkájukért.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a sporton és az iskolai oktatáson keresztül is megtapasztalom nap, mint nap azt a dilemmát, mely a szülőkben és a tizenéves - útját és helyét a nagyvilágban kereső – fiatalokban fogalmazódik meg:

„a középiskola alatt vajon folytassa-e gyerekünk a kiskorában elkezdett aktív sportot, járjon-e heti 4-6 alkalommal edzésre és persze a hétvégén üljünk-e a versenyein, meccsein naphosszat?”

Számos élsportoló mindennapjait látom és még több iskolai tanítványon keresztül tapasztalom, hogy olykor döntéshelyzetbe kerülnek, melyik feladatra helyezzék a fókuszt és mit hanyagoljanak el egy kicsit azért, hogy jobban menjen a másik. Nyilván a családok nagy többsége amellett kampányol, hogy az aktív sportot tegye parkolópályára csemetéjük, bízva abban, hogy a felszabaduló ideje nagyobb részét tudja majd a tanulásra fordítani, hiszen mégiscsak ez biztosítja a jövőjét hosszú távon. Sajnos a számok azt mutatják, hogy az aktív sport/versenysport elhagyásával nem javulnak az iskolai eredmények, nem jut több idő semmire, de leginkább a tanulásra nem, még akkor sem, ha valójában napi 3-4 óra szabadul fel.

A sport a középiskoláig adott a gyerekünknek egy olyan keretet, mely megtanította gazdálkodni az idővel, hiszen kiskorától ez volt az imádott szabadidős tevékenység, a legjobb haveri kör. Észrevétlenül lett ez a közeg az élete része és mivel nagyon szeretett lejárni a terembe, uszodába, pályára, ott megtanulta, hogy csak akkor tud a sportcsapatával„játszani”, ha kész a lecke és a tanító néninek is elkészült a rajz, hajtogatás, színezés.

Aztán teltek az évek, hosszabb lett az edzésidő, több az edzésnap, és a középiskolai követelmény, óraszám sem lett gyerekbarát. Ide már nem elég egy szépen megkomponált gyerekrajz, vagy egy megtanult versszak a János vitézből.  Sokkal több kellene a követelmények teljesítéséhez: leginkább egy tudatos életvitel, átgondolt időbeosztás és roppant kevés lustaság. Ezt a tizenévesek nagy többsége nem tudja hozni, mert sajátjuk a sokáig alvás, a hajnalig tartó szociális kapcsolatépítés, és a „megyek a szobámba tanulni” féle elvonulás. Melynek eredménye, hogy rosszabbul megy a suli, és még ez edzések sem hoznak nagy élvezetet, mert hulla fáradtak.

Ekkor, nekünk szülőknek nem szabad elmenni a könnyebb ellenállás irányába és feladni a keretet adó sportot, minden értékrendjével együtt. Nem lesz megoldás sem rövid, sem hosszútávon. Még kevesebb feladat jut így gyermekünknek, nem érez határokat-szabályokat, elvesznek az olyan fajta kötelezettségek, hogy a csapat miatt legalább erőt kell vennie magán, az edzésre pontosan kell érkezni, ha már a suliból rendszeresen hagyjuk őket elkésni... és még több elvesztegetett óra lesz a kapcsolatépítésé és a sorozatoké, videójátékoké.

Tehát tanulás és versenysport két egymás mellet futó sáv az autópályán! Egymást erősítik, támogatják, olykor bejön egy gyorsítósáv, mert versenyszezon jön, aztán pár kilóméter múlva az emelkedőnél lelassít, mert belátja, hogy éppen év végi vizsgák közelednek. Senki ne gondolja, hogy ezt az egyensúlyt könnyű megtartani és nap, mint nap menedzselni, de a nehézségek, nyafogások, rosszabb sulis eredmények megoldása nem lehet a feladása a több éves rendszernek, munkának, befektetett energiának.

A megoldást a rendezett napirend, az iskolai órák maximális kihasználása és a koncentrált, tempós felkészülés adja meg. Hatalmas munkabírása és terhelhetősége van a tizenéveseknek, arról nem beszélve, hogy egy-egy erősebb nap, vagy edzés után is nagyon hamar regenerálódnak, így kimondom: a lusta, közömbös hozzáállás, az önsajnálat nem fog segíteni egy cseppet sem, csupán végleg kudarcos lesz minden szintéren a teljesítmény. Egyszóval tehát, tekintsünk szülők és sportolók is úgy a sportágunkra, mint egy segítő, támogató tevékenységre, hiszen a fizikai aktivitással kiürült agy sokkal jobban teljesít, a csapattársak által biztosított közeg a rengeteg élmény miatt sokkal elfogadóbb, támogatóbb, mint az iskolai, a nyerés élménye csak a sportban van jelen nap, mint nap ugyanúgy, ahogy a kudarcok, rosszul ment edzések, elvesztett meccsek megélése is.

Időközben, idővonal, időzóna, időkapu, időegység, időzavar, időbeli, időlegesen, időszak, időlopás, időszámítás, időtartam...  és még sorolhatnánk. Biztosan soha nem gondoltad végig, hogy mennyi összetett szavunk van az IDŐ-vel kapcsolatosan. Az alapszó jelentésénél fogva nem mondhatnánk, hogy jól csengő fogalmak lennének ezek, hiszen mind arra utalnak, hogy egy behatárolt keretet adjanak a tevékenységeink ellátásához, vagy az újabb szóösszetételek már az idő okozta nyomást fejezik ki nagyon hatásosan. Bármelyik is legyen a fenti felsorolásból, valljuk be, hogy kicsit szorongató asszociációink jönnek elő.

Hát, ha még tovább lépünk az olyan kifejezésekre, mint „az idő vasfoga” „az idő szorítása” vagy „az idő mindent megszépít” szuper anyai idézetre. Na, hát nem kell sokat bizonygatnom, hogy belássuk, komoly jelenséggel van dolgunk.

Ahogy közelednek a vizsgák és az érettségik, minden diák számára fejtörést okoz az időbeosztás, pedig az IDŐ-vel való szoros barátság nélkül káoszba fullad még a napi rutin is. Nézzük akkor, hogyan lehetünk szuper gazdálkodói a saját időnknek: 

Érdemes elkerülni a nap kapkodós indítását, ezzel sokkal kiegyensúlyozottabb lesz minden aznapi tevékenység. Arra gondolok, hogy ha szeretsz kicsit visszaaludni, vagy még heverészni felkelés előtt, akkor tudatosan állítsd az ébresztést 10-15 perccel korábbra. Ez a pár perc nem vesz el sokat az éjszakai alvásodból, viszont hozzáadva a reggeledhez, remekül indíthatja a napodat és rohanás nélkül kezdheted a dolgaidat.

Akárhány éves vagy, még mindig kikészítheted a ruháidat, egyáltalán nem ciki. Ezerszer késtem el annak idején a gimiből, csupán azért, mert reggel 4-szer legalább átöltöztem. Ha ugyanezt a kényes kérdést még előző este átveszed magadban, számba veszed a kiegészítőket, színeket, cipőket, akkor reggel a legjobb szett vár és hiba nem lesz az aznapi megjelenésedben.

Na, ha már jól indult a nap és jutott idő mindenre, akkor készíts jegyzetet az aznapi teendőkről. Minden legyen rajta a listán, amit el kell intézni, meg kell tanulni, és mindenki, akit fel kell hívni, meg kell hívni egy kávéra, vagy csak beszélni kell vele egy dolog kapcsán. A legjobb érzés ugyanis, amikor elégedett mozdulattal törlöd az elintézetteket, vagy csak pipálod, amin túl vagy. Én sokszor csak ezért az érzésért csinálok listát, hogy megdicsérhessem magam, milyen hatékony voltam aznap.

A holtidőket kellene még maximálisan kihasználni. Ilyen lehet a metró, egy ellógott tesióra vagy egy unalmasabb médiaismeret.... na jó nem. DE, pontosan ezeket kell kihasználni például az írásbeli házi feladatok elkészítésére, vagy az előző töri óra jegyzeteinek a rendbe rakására. A saját 24 óráddal gazdálkodsz, senki nem ad kölcsön egy órát az övéből, szóval legyél jó menedzser.

A halogatás nem jó barát, mindent végezz el akkor amikor kell és az első adandó alkalom van rá. Ha mindig csúsztatod a teendőket, akkor egyrészt összetorlódnak, másrészt pedig folyamatosan nyomasztanak, stresszelnek a háttérben. Sokkal jobb hamar megoldani amit lehet, hogy nyomás nélkül teljen a nap többi része.

Tervezz azt is meg, hogy a suli után mire szánsz időt. Ha van edzés aznap, akkor nyilván kevesebb jut a filmekre, sorozatokra. Ezeket aznapra hagyd is ki, minden fönt lesz a Netflixen még hétvégén is, amikor tényleg jut idő a lazításra.

Sajnos a statisztikák szerint a legtöbb időt a kontroll nélküli közösségi média felületek veszik el Tőled. Észrevétlenül telnek el az órák, mialatt az ég világon semmi hasznosat nem csináltál, majd másnap panaszkodsz, hogy nem jutott idő semmire. Tudom, hogy furcsán hangzik, de nem történik semmi olyan a világban, amiről Neked azonnal értesülnöd kell. Egyrészt senki nem olyan fontos, mint Te magad, másrészt minden Insta bejegyzés simán várhat még pár órát.

Ha minden rendben ment, akkor este szánj időt a megfelelő mennyiségű alvásra. Van akinek 6 óra elég, van akinek 8-9 óra kell. Az ideális mennyiséget találd meg és ragaszkodj hozzá, még akkor is, ha mindenki éjjel on-line. Tényleg nem kell mindent azonnal lereagálni, másnap a buszon is lesz idő felvenni a fonalat.

A sikeres tanulás egyik alappillére, hogy az órán elhangzottakat be tudd építeni a felkészülésbe és ne elvesztegetett idő legyen az órán való szemlélődés. Nyilvánvalóan érdemes lenne 45 perc alatt végig koncentráltnak maradni, figyelni az elhangzottakra és megörökíteni a fontos információkat, hiszen a lejegyzetelt anyag biztosan az alapját képezi a következő számonkérésnek. Ugyanis nagy valószínűséggel a tanárod nem véletlenül tartott szóval benneteket, valami célja lesz vele a jövőben.

De hogyan is kell jól jegyzetelni, mikor minden tanárnak mások az elvárásai, más stílusban adnak elő, más információkat tartanak fontosnak.

1. Mindennek a kulcsa, hogy az órai anyagot követni tudd, ne legyen teljesen ,,latin,, ami elhangzik, mert olyankor adod föl nagyon hamar. Jó módszer lehet pár perccel a kezdés előtt (amikor leültök, a tanár még beszélget kicsit az első padban ülőkkel, leellenőrzitek a leckét stb.) átfutni, hogy mi volt a múlt órán, hol tartotok, és ki melyik csapatban játszik. Máris megvan a fonal, amire rácsatlakozva sokkal könnyebben tudod folytatni a gondolatmenetet és sikerül az órai jegyzetelés is.
2. Ezután tudatosítsd magadban, hogy figyelni fogsz, persze nem azért mert ebből akarsz doktorálni, sokkal inkább az legyen a motivációd, hogy nem hagyod elveszni a következő 45 percet, hasznossá teszed a rá szánt időt és ezzel a délutánból nyersz egy keveset, ami valljuk be jól fog jönni.
3. Használj saját szimbólumokat a rövidítésre, ne írd le a kulcsszavakat 15x, amikor elhangzanak. Legyen a jele egy hullámvonal, egy háromszög, a szó kezdőbetűje, vagy bármi más, amivel gyorsíthatod a munkát és nem maradsz le.
4. Soha ne írj le egész mondatokat, - kivéve, ha szóról szóra kéri majd a tanár – inkább az összefüggéseket lásd meg és szedd pontokba az infót, kisebb beszúrásokkal, alpontokkal. Ezzel később átláthatóbbá is válik a jegyzet és ránézésre hamarabb megtalálod az adatokat, neveket, számokat.
5. Egy-egy előadás logikai összefüggésekkel van felépítve, ezekre nyilakat használj és tudni fogod, hogy mi miből következik.
6. Otthon mindenképpen nézd össze a tankönyv anyagával az elhangzottakat, egészítsd ki, ha lemaradt valami, emeld ki a fontos részeket és így nagyon hamar összeáll a kép fejedben.

Végül egy dologról ne feledkezz meg!!! Ellenőrizd le, hogy valóban megmaradt-e az anyag a memóriádban. Gyakran tapasztalom azt, hogy a tanulásra fordított időt úgy tekintitek, mintha garancia lenne a memorizálásra is. Sajnos nem így működik az agyunk. Megvannak a részletek, emlékszünk néhány foszlányra az anyagból, de a teljes egész visszaadására többször át kell nézni a megtanulnivalót.

Nézzünk például egy viszonylag egyszerű szódolgozatot: kiírtad a szavakat, kiemelted a szövegből, érted is a jelentésüket. Úgy gondolod, hogy ezzel meg is vagy , majd másnap kiderül, hogy a röpdogában minden kikérdezett szónak csak nagyjából van meg a fejedben a képe, alakja. Mindenhonnan hiányzik egy ékezet, vagy egy névelő nem stimmel, vagy a szótagokat össze is keverted. Tehát nem tanultad meg, nem ellenőrizted a tudásodat. 

Mindig többször forgasd át az új anyagot, több napon is ismételd 10-15 percet, majd ellenőrizd le, hogy tényleg megy-e? Szembesítsd magad inkább TE, ha még nem oké, és ne add meg a lehetőségét annak, hogy kudarcot vallj mások előtt is. Legyél roppant igényes erre, ez mindig előre visz majd.

A vizsgaidőszak kellős közepén járunk, az egyetemeken a szorgalmasabbak már az Ünnepek előtt letudták a kötelezőt, de sokaknak bőven jut januárra is a felsőoktatás követelményeiből. A középiskolákban is a félév zárása elé időzítik a tantárgyi vizsgákat, osztályozóvizsgákat, nagyobb számonkéréseket, vagyis akad dolog bőven még január közepéig.

Ez a hónap tehát a diákság számára egy fokozottan stresszes időszak, számos utolsó pillanatos felkészülés, áttanult éjszaka, korán kelős hajnal jellemzi, nem beszélve a ,,ki segít az on-line vizsgán” és a ,,hány eszközt tudunk hadba állítani” kérdéskörről, mely lassan 2 éve az egyetemi  vizsgázók életének része lett.

Feszültség most is, mint minden vizsgaidőszakban van, de más módon élik meg a diákok most, hogy a pálya nehezített, mind a középiskolákban, mind a felsőoktatásban. A gimnáziumi vizsgákra való felkészülés nagy részét az határozza meg, hogy a sorozatos karanténok, gyakori megbetegedések alatt, tanári hiányzások mellett el lehet-e végezni az anyagot, jut-e idő mindenre, ami a számonkérésekhez kell. A választ még ,,békeidőben,, is tudjuk, hiszen a tananyag minden tantárgyból bőven több, mint ami leadható-befogadható-feldolgozható-számon kérhető. Az idő szorítása és a tananyag mennyisége közötti egyenlőtlenséget most máshogy kell feloldani és kihozni belőle a legtöbbet. A sikeres vizsgákhoz a korábbiaknál még több egyéni felkészülés szükséges, otthoni tudatos rendszerezés, a többiekkel való folyamatos kooperáció, egymás jegyzeteinek közreadása kell majd. Úgy vélem a nagyobb önállóság az, amivel fel kell vértezniük magukat a diákoknak, hiszen a folytonosság, állandóság biztosan nem volt ebben a félévben sem velük. Megoldás lehet:

• Hetente egyszer összeülni az osztálytársakkal és rendszerezni a nehezebb anyagokat.
• Szétosztani egymás között a feladatokat, jegyzeteket. Ezt azonban úgy tegyétek, hogy előre lefektetitek a közös szempontokat, hogy mindenki számára használható legyen a kidolgozott anyag és ne az legyen a mondás, hogy ,,más jegyzetéből én nem tudok...”
• Minden anyagrész végén rövid kérdésekkel célszerű összefoglalnotok a lényeget.
• Időről időre érdemes hozzáolvasni a tanultakhoz, plusz infót gyűjteni. Persze nem azért, hogy többet kelljen megtanulni, hanem azért, hogy összeálljon a teljes kép egy kérdéskörről.

Ha ezeket nem teszitek meg időről-időre, akkor olyan mennyiség halmozódik fel, amivel már tényleg nehéz lenne mit kezdeni és egy eleve elrendelt kudarc a vége. ÍGY MÁR TUDOD, de ha erről most lecsúsztál, akkor a nyári vizsgaidőszakra vedd ezt elő és készülj tudatosan.

A december vége akárhányat írunk is, egy nagyon különös időszak. A hónap elején tele van a levegő várakozással, meglepetésekkel, összenézésekkel és a szeretteinkre való összpontosítással, majd a hónap végén, az új év közeledtével már a fókusz a fogadalmakra, nagy tervekre terelődik és saját magunk megoldandó dolgai helyeződnek előtérbe.

Karácsonykor apró párbeszédekben, vagy csak magunknak szánt monológokban fejeződnek ki a nagy elhatározások, valahogy így:

,,soha többet nem eszem ennyit”

,,persze Mami, jövőre sokszor jövünk, ígérem”

,,jövőre már biztosan kicsavarom a káposztát és lesz gesztenyés kifli is”

Ezek még nem a papírra vetős, borítékba tevős, 12 hónap múlva felbontós elhatározások. Ezek csak apró elszólások némi önkritikával, azonban valahogy a körülmények mindig közbeszólnak... Igen, így vagyunk vele mindannyian.

 De akkor hol maradnak a nagy tervek, a most már aztán tényleg megcsinálom-ok, vagy az ez nem maradhat így-ek? Nos, azokkal még várunk pár napot Szilveszterig, aztán... ki tudja mi lesz velük. Néhány hétig, hónapig kitartunk a megvalósításukban, azonban számos alkalommal azt sem érjük el, hogy a változást megtapasztaljuk. Útközben feladjuk, és megint a körülményekre hivatkozunk. Hát akkor legyenek végre valósak és tartósak a szilveszterkor meghozott, jövő évre vonatkozó terveink, és ne futamodjunk meg idő előtt. Inkább vegyünk számba pár dolgot a célokig vezető úton:

• mikor érünk a megállóba és esetleg lehet-e késni pár napot?
• mivel megyünk, gyalog, busszal vagy űrhajóval?
• viszünk-e magunkkal valakit, aki inspirál, vagy csak lelkileg lehúzós barátaink vannak?
• az úticélt mi választottuk, vagy csak másnak fontos?
• egyáltalán létezik ez az álomhely a Földön?

Ha a fentieket előre végiggondoljuk és az élethelyzetünkhöz alakítjuk a terveket, akkor elkerülhet bennünket a korai csalódás és célba érhetünk, jobbak lehetünk valamiben. Szóval nem kell az új elhatározástól azt várni, hogy napi 3 órát tudunk rászánni majd a szabadidőnkből, azt sem kell megfogadni, hogy 6 hét alatt megtanulunk angolul. Inkább reálisak legyenek a célok, a magunkról alkotott kép, megvalósítható az időkorlát és motiváló az eredmény, legyen az bármi. Néhány leadott kiló, pár új recept elsajátítása, rendszeres testmozgás vagy egy új nyelvtanfolyam sikeres teljesítése.

A XXI. század társadalma már hosszú évek óta komoly változásokon megy keresztül. Ezek a változások mind az egyénre, mind pedig a társadalom legkisebb, de legfontosabb egységeinek – a családoknak - a szerkezetére, összetételére is kihatnak.

A modern, gazdaságilag fejlett társadalmak egy lassú folyamat eredményeként mára szakítottak a hagyományos családmodellekkel, ahol több, 4-6 gyermek született egy házasságban és ahol gyakran 3-4 generáció élt egy fedél alatt. E folyamatnak oka lehet a fiatalok nagyvárosba vágyódása, a nők munkaerőpiacon való megjelenése vagy az egyén szerepének felerősödése is. 

Így tehát mára már sokkal színesebb és bonyolultabb a modern családok szerkezete, mely a globalizációnak, a fogyasztói társadalom elterjedésének, az értékválságnak, az egyén felértékelődésének, az állandó új kihívások keresésének és a női szerepek átalakulásának az eredménye. Mindez együtt járt az emelkedő anyagi jóléttel, mely új terveket és más távlatokat nyitott meg az emberek előtt, így a szabadság és a média által közvetített új minták hatása átalakította a családról alkotott képet: az egyszülős család, a mozaikcsalád, az együttélés, az egyneműek házassága, az újranősülés, a vegyes házasságok (két kultúra) megszokott fogalmak, melyek mind a modern családok jellemzői.

Ez a sokszínűség természetesen a korábbiaknál több problémát is hordoz magában. A felsorolt szerkezetekből is látható, hogy a család sokkal labilisabb, sérülékenyebb és sokszor alapvető funkcióit sem tudja ellátni tökéletesen, úgy, mint utódgondozás, biztonság és harmónia létrehozása, beszéd és gondolkodásfejlesztés, oktatás és nevelés stb. Ennek oka, hogy a családok tagjai között feszült érzelmi légkör van, gyakori veszekedések okoznak érzelmi bizonytalanságot, melyek megzavarják a gyerekek szocializációját és egészséges fejlődését. Így nem véletlen, hogy számos személyiségzavarral küzdő, olykor elmagányosodott, tanácstalan fiatal nő föl tervek és célok nélkül. Ők lesznek a társadalom újabb családjainak építőkövei, így kiemelt fontossággal bír, hogy harmóniában és szeretetben, kölcsönös megbecsülésben fejlődjenek és jó példákat magukkal hordozva legyenek sikeres és boldog családtagok, bármilyen modern szerepet is jelent ez.

A nyelvoktatásban gyakran felmerülő probléma, hogy a több év során, a különböző típusú nyelvórákon, a legkülönfélébb tananyagokból megszerzett tudást hogyan lehetne jól strukturálni és valós segítséget nyújtani az érettségihez vagy nyelvvizsgához.

Bármilyen nyelvnél a cél, rendszerezett formában összegezni a különböző társadalmi problémák és jelenségek sokféleségét úgy, hogy ezekben a témákban a vizsgázó sikeresen tudjon számot adni a tudásáról mind szóban, mind írásban. Ezen témák bizonyos részei a gimnáziumi évek során feldolgozásra kerültek, de mivel évfolyamonként olykor 3-4 típusú nyelvi órái is vannak a diákoknak, - ahol adott témában az életkoruknak megfelelő szövegekkel, feladatokkal találkoznak a tanulmányaik során, - elengedhetetlen egyfajta átfésülése, rendszerezése az anyagoknak.

Nagyon jó tapasztalatom, hogy a puzzle darabok ebben a rendszerezésben válnak egésszé és alkotnak a diákok számára egy teljes képet. Minden témakör, szöveg, kiegészítő anyag a helyére kerül, mert az érettségi témák valamelyikében helyet kap, ott értelmezésre kerül, és végül beépül a gondolatmenetekbe, vitatémákba. Vagyis a nyelv valós, mindennapi használata rögzül, legyen a téma bármi is.

A módszert több kollégával együtt alkottuk meg, és e rendszerező szisztéma több év gyakorlati tapasztalatával kijelenthetem, hogy biztosan működik. 6-10 alkalommal dolgozunk fel órai keretek között egy nagyobb érettségi témát, ahol szövegek tartalmi elemzése, korábban a témában tanultak felidézése, filmrészletek és saját tapasztalatok alapján kidolgozzuk a témát, majd az utolsó órákon 4-5 alkalommal valós érettségi MODELLEKET készítünk el közösen.

A módszer előnyei:

• Nagyon hatékonyan és rendkívüli módon válik világossá a diákok számára, hogyan is zajlik egy érettségi vizsga, milyen részekből áll, és milyen színes kérdéssor adódhat egy témában.
• Ekkor értik meg a srácok, hogy a tanulás-számonkérés viszonyát egy nyelv esetében nem a könyvekben leírt anyagok határozzák meg, hanem a beszélgetők viszonya, a partnerek tapasztalatai és gondolatmenetei.
• A 10-15 alkalom alatt kiderül, hogy mi mindent hordoz egy témakör, milyen sokféle nézőpontja van és azokra milyen sok válasz lehetséges.
• A közös munka egy érettségi tételsorként nyeri el végső formáját, ami a közvetlen nyári felkészülés apaköve lehet és a minőségi egyéni felkészülés lehetőségét rejti.
• A tételsorok létrejötte után pedig valójában a saját munkájukra támaszkodva begyakorolhatóak a szóbeli számonkérések, amikbe vetett bizalmuk így nagyon erős válik.
• A diákok e módszer által megértik, hogy váratlan fordulat nem jöhet a vizsgán, mert nagyon sok oldalról kapott megközelítést egy téma.
• És nem utolsó sorban biztonságos feleleteket, jó érvekkel alátámasztott vitákat, és kiemelkedő eredményű vizsgákat nyernek a tanulók.

Akár családi programokról, akár a fiatalok szabadidős tevékenységéről vagy egy sportfoglalkozásról van szó, elmondható, hogy csapatban lenni jó, együtt szerezni élményeket jelent igazán maradandó pillanatokat sokak számára.  Azonban ez nem feltétlenül igaz mindenkire.

Aki önállóan tervez és cselekszik, tudja, hogy rajta múlik a siker. Ezért jó alaposan előkészít mindent, és számításba veszi, hogy mások csupán a segítségére lehetnek, de a felelősség a sajátja, akár jól, akár rosszul alakulnak a dolgok.  

Aki csapatjátékos, az a feladatok megosztásában, közösen gondolkodásban, tervezésben és az együtt véghez vitt sikerben jó. Megoszlanak a terhek és közös a siker is, de mégis a legjobb benne, hogy együtt lehet ezeket megélni, mely élmények és barátságok az életünk végéig elkísérnek minket. Legeslegjobb, ha az önállóság és a csapatmunka iránti igény együtt vannak jelen valakiben.

A csapatmunkában rejlő pozitívumok:

• Értitek egymást, közös igények és értékek mentén működtök, amilyen például egy igazi szakkör, vagy egy sportklub, vagy egy remek zenekar. Egy hajóban evez mindenki, a csapat közös sikeréért, miközben szem előtt tartja azt is, hogy egyénileg fejlődjön és ezzel sikeres jövőt biztosítson magának.
• A csapatban mindenkinek megvan a helye, egyaránt fontos mindenkinek a szerepe, amit a közös célnak rendel alá. Ha a munkában éppen csak egy fél oldallal, vagy 10 perccel tud szerepet vállalni, akkor azzal, vagy ha csak a legjobb szöveget írja a dalszöveghez, vagy ha a projekthez illő legnépszerűbb képeket keresi, akkor azzal tesz hozzá a legtöbbet. Az én szinkronúszó csapatomban megvan az ugróember, megvan a legjobb öltetekkel bíró koreográfus, megvan a lelkesítő, a higgadt, a vízforralót, zselatint hozó és az is, akinél mindig van plusz úszósapka vagy orrcsipesz J.
• Egy jó csapatban megoszlanak a terhek, mindenki elbírja az övét, mert tudja, hogy mellette ugyanazért küzd és izzad a többi is. Ez erőt ad ahhoz, hogy a nehezebb pillanatokat is átvészelje az ember és olyankor is küzdjön, ha magától fel sem állna a fotelből.
• Nehézség esetén jelezheted, hogy segítségre van szükséged és kisegítenek a többiek. Ez egy közös rendszerben, iskolai projektben, sportklubban még inkább igaz, amikor este és a hétköznapi szabadidő perceit is együtt töltjük, ahol még inkább segítségére lehetünk egymásnak.
• Az eltérő készségek összeadódnak, egymást erősítik. Vagyis a sokféleség egy csapatban mindig nagy erő. Változatosságot ad a munkához és újító erőt jelent a riválisok irányába is. Ezt a sokszínűséget ki kell használni, mert ettől lesz egyedi a ti közös munkátok.

Én a csapatjátékban hiszek, az élet bármely területéről legyen szó. Szuper csapat elsősorban a családod, még akkor is, ha nem ilyen szemmel tekintesz rá. Hasonló az értékrendetek, ismeritek egymás nyelvezetét, a dolgokhoz való hozzáállását és azt is, ki mit képes vagy tud hozzátenni a közös hajóhoz. Nem a személyes választásunk eredménye, hogy hova születünk, így a feltétel nélküli elfogadás, támogatás, szeretet kell, hogy mozgásban, vagy inkább életben tartsa a családot. Érdekek nem fűződnek a családon belüli kapcsolatainkhoz, önzetlenül, játszmák nélkül lehet benne fejlődni.

Másik remek csapat lehet a párkapcsolatod, ahol egymást felemelve juthattok közösen előre, ahol a közös siker szárnyakat adhat mindkettőtöknek. Ez a csapatjáték azonban sokkal sérülékenyebb, hiszen egy választáson alapul a ,,játékosok” összetétele, vagyis jól kell dönteni.

És óriás csapatjáték a sulis projekt vagy a munkahelyi helytállás. Soha nem fogsz tudni egyedül boldogulni ezekben a közegekben, a kölcsönös segítségre kell, hogy támaszkodjon ez a kapcsolat. Ennek oka, hogy jó esetben több évig lesztek egymásra utalva, valamint nem elhanyagolható, hogy kellemes munkakörnyezetben, baráti viszonyokat ápolva hosszú távon többre mentek mindannyian.