Bármennyire is szerettük volna tolni ezt az időpontot, kíméletlenül eljött a szeptember elseje. Olyan erővel robbant be, olyan tökéletes dramaturgiával érkezett, ahogy a legjobb rendező sem álmodhatta volna meg. Reggel óta szakad az eső, minden szürke, szomorú és ebben a színházi díszletben ballagnak a diákok a suli felé kicsit csatakos ünneplőben.
Ez a nem túl vidám kezdet remek alapot szolgáltat arra, hogy minden diák nagyon sajnálja magát az elkövetkezendő hónapok megmérettetései, teendői, korán kelései, dolgozatai miatt. Ha sütne a nap, kicsit más megvilágításban lennének a dolgok, - szó szerint – bár akkor is ugyanaz az év várna mindenkire, mint az esős szeptemberi évkezdéskor.
Ezzel a kis bevezetővel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy minden körülmény:
- legyenek azok ilyen vagy olyan osztálytársak,
- jó vagy rossz tanárok,
- hideg vagy jó meleg tanterem,
- remek tanóra vagy igazán gáz 45 perc,
- finomságok vagy rossz kaják a büfében,
- A vagy B menü a menzán...
mind, mind csak körülmények maradnak. Meg tudják nehezíteni a mindennapokat, tudnak kellemetlen hangulatot teremteni, de jó azzal szembesíteni magunkat, hogy minden a mi saját kezünkben van és minden diák maga irányítja a tudása megszerzését, hatékonyságát, akár esik az eső, akár hétágra süt a nap.
Szóval kedves diákok, imádott sportolóim, lelkes tanítványaim harcra fel! Okosan menjetek előre, bármi is az akadály, kifogások keresése nélkül. Sosem lesz a díszlet tökéletes, az életetek statisztái sem mindig a megfelelő emberek, de attól még a Ti kezetekben az irányítás a saját dolgaitokat illetően.
